Andika is elküldte a beszámolóját, képekkel!

Az oldal egyik fő szerkesztője, Borka Roland is ott volt a budapesti koncerten és a második sorból nézte végig a show-t. Képriportja a tovább mögött található!!

Megtekinthetitek Madonna menedzserének képeit. Megtalálod magad?

Amíg készül a beszámoló, itt van néhány mai sajtóhír a fergeteges Madonna koncertről: zene.hu, Blikk, Mon.hu, Index, Hírextra, Népszabadság, Híradó

Madonna rajongók egy csoportja, kb 20-an/kapu már csütörtök estétől sátrat vert a budapesti Kincsem park bejáratánál, hogy minél jobb helyet kaparinthassanak meg az énekesnő szombat estére tervezett koncertjére. Beszámolók szerint hajnalban rakták ki a kordonokat, amelyeket még nem állítottak fel.  Erre szombat reggel kerül sor. A rajongók borozgatással és a másnapi roham elképzelésével múlatják az időt. A biztonságiak szerint egyszerű fényképezőgép bevihető,  csak a komoly apparatúrával rendelkezőktől veszik el!

Képek a tovább mögött! Köszi Andika!

Eljött hát a nagy nap!

Barátnőmmel előzőleg megbeszéltük, hogy 2 felé megyünk ki. Neki voltak olyan problémái, hogy hogy fog ennyit állni, meg hasonlók, azért mondtam neki, hogy mondja meg a legkorábbi időpontot, mikor úgy érzi, ki tudna menni. A kettő volt az. Végül már ő is olyan izgatott volt, hogy délben felhívott, egy óra és elkészül, el tud indulni hozzám. Eközben párom már felajánlotta, hogy kivisz minket autóval, úgy mégiscsak gyorsabban kijutunk. A telefonhívás után már azt is mondta, hogy barátnőmért is menjük el, és akkor még előrébb leszünk.

Így is lett, negyed kettőre már kint voltunk. A2-es volt a mi kapunk, jól tudtuk, hova kell mennünk az előző esti tájékozódás után. Én úgy éreztem nem érkeztünk nagyon későn, mert a második karámban :) még nem volt sok ember. Letelepedtünk a fal mellé, így a hátunkat is meg tudtuk támasztani. A első szekcióban várakoztak a karszalagosok, akik reggel kapták meg karravalójukat. Úgy hallottam az első 200 rajongó kapott ilyet abból a célból, hogy jobban tudjanak mozogni a tömegben, de főként azért, hogy ők jussanak be pár perccel korábban. Ez teljesen rendben is volt, egyértelműen megérdemlik. Körülöttünk többen fel voltak ezen háborodva, pedig mind később jöttek még nálunk is. Mindig meg tudok lepődni az emberi gonoszságon, és butaságon.

Telt múlt az idő, próbáltunk többet ülni, mint állni, de nagyon kemény volt az aszfalt. Negyed 3 körül megérkezett Roland barátom a barátnőjével, letáboroztak a kordon alkotta tér közepére. Odamentem, üdvözöltem őket, aztán visszahelyezkedtem a fal mellé. Már sehogy nem volt jó igazán. Ettünk egy- egy szendvicset, ittunk is a másfél literes jeges vizes palackunkból, és megbeszéltük, hogy nemsoká meg is kellene látogatni a mobil wc-k egyikét, hogy kibírjuk éjjelig.

Kis idő eltelt, és hirtelen azt láttuk, hogy mindenki feláll és a két szektort elválasztó kordon felé igyekszik. Gyorsan reagálva mi is így tettünk, és egy csapásra mindenki egymásnak feszült. Sokan kerültek így elénk, akik jóval később érkeztek, de már nem volt mit tenni. Innentől kezdődött egy kisebb földi pokol. Meleg, és levegőtlenség gyötört minket. Azt is tudtuk, hogy innen már nem jutunk ki, leglábbis nem vissza, így lassan feladtuk a reményt, hogy még ihatunk többet is később. Végül is nem volt baj, mert a szükséglet nem hajtott minket, de féltünk, hogy, ha többet iszunk akkor fog. Időközben jöttek a hírek, hogy csak fél 7 körül lesz kapunyitás a fél hatos tervezett helyett. Én úgy gondoltam, végül is mindegy hol álldogálunk, de persze azt már sejtettem, hogy ez nem jó jel az estére nézve.

Időközben megérkezett egy ismerősöm, akivel már egyeztettünk korábbi napokban, hogy együtt jövünk ki. Ő vidékről jött így később ért ide, de megtalált minket. A co.hu-n írta be egyszer, hogy egyedül jön csatlakozhatna e valakihez. Én rögtön írtam neki, hogy velünk jöhet. Össze is hoztuk végül.

A tömeg próbált néha előbbre jutni az első karámba, és a biztonságiak nem is tudták őket kellőképpen feltatóztatni. A szalagosok már hőbörögtek, hogy el fogunk köztük vegyülni. Ez azért nem volt ilyen vezsélyes, kisebb csetepaté támadt a biztonságiak és a rajongók táborában. Voltak akik végleg átjutottak, de a döntő többséget vissza tudták fogni. Én ekkor már egészen közel kerültem az átjáróhoz így tudtunk kommunikálni a biztonságiakkal. Megkérdeztem újra a fényképezőgép ügyet, hogy mit lehet bevinni és mit nem, illetve az üdítő kérdésről is volt szó. Mondta, hogy kupak nélkül be lehet vinni a vizet. Ez azért fontos, mert ha ledobják a palackot kupak nélkül összetaposható, lezárva viszont balesetveszélyes. Ezzel nem is volt gond, elhatároztuk galád módon, hogy a kis palackunkról letekerjük a kupakot, elrejtjük, a kis palackot kint hagyjuk, a nagyról pedig az ellenőrzéskor lecsavarjuk a kupakot. Jö ötletnek tűnt, és így nem kell tartanunk kézben, berakhatjuk a táskába. Mi úgyse dobtuk volna el, hanem eltettük volna.

Egy újabb kis adag ember került át előre. Mi már pont a határon álltunk, így ott maradtunk kiegészítve a biztonsági fickók sorát. Nem mentünk előbbre. Ezután megláttam Rolandékat újra, hogy ők már előrébb vannak, és így már odamententünk hozzájuk beszélgetni. Itt már öntöttem beléjük a lelket, mert egyre fáradtabbak, és türelmetlenebbek éhesek, szomjasak voltak. Mi adtunk nekik a vizünkből, de Roland szerzett magának egyet a földről :D . Egy teli másfél literes palack volt. Valaki már kinyitotta előzőleg, de ez nem szegte kedvét, hogy magáévá tegye. Egy lányt hoztak és ültettek le egy gazdátlanul maradt kempingszékbe. Pánikrohama volt, de jobban lett hamarosan, kapott vizet és ételt is.

Vártunk vártunk és egyszer csak kb negyed hét felé megnyíltak a  kapuk. Csak a jegyünket nézték meg. Beérve kezdődött a rohanás. Azt se tudtuk hova, mert onnan még a szinpadot se láttuk, de mentük a tömeg után. újabb ellenőrzés, immár a táskát is megnézték. A vizet rögtön kiszedték, meglepődve kérdeztem, miért, hiszen kupak nélkül lehet. Erre a válasz: csak fél literes. Pechünk volt, annyi baj legyen rohanás tovább. Szaladt mellettem a táj, alig emlékszem belőle valamire. Azt tudtam, hogy kapukat kellene látnom. Egyet láttam, de sejtettem hogy ez a silver, vagy  bronz lehet, mert hátul vagyunk még. odakiabáltam, hogy melyik kapu. hallottam: silver. Rohanás tovább. Közben ráeszméltem, hogy egyáltaán nincs csend, sőt mi több, mintha hallanám “anyánk” hangját is. Megláttam a kapukat ahol már nagyon nagy volt az őrület. A szinpadra oldalról remek kilátás nyílt. És ott volt!!! Borzasztó nehéz volt átvergődni a kapun, ráadásul sokan visszefele jöttek, mert silveresek voltak. A szervezésről ennyit.

Bejutottunk rohanás a kifutóhoz középre minden áron. Persze nem az elsők voltunk, de alig állt előttünk 5-6 ember. A látvány lenyűgöző volt!!! Madonna alig 8-10 métere tőlem piros baseball sapkában és kényelmes ruhában, a Frozen-t próbálják.  A tombolás beindult. Már a Ray of light-ot énekelte gitárjával, amikor rádöbbentem elő kéne már a gépet venni, és készíteni a fotókat. Az eszem megint elvesztettem, amikor a legvégén döbbentem rá, hogy video is kéne, így már csak akkor kezdtem el videózni, mikor levette a gitárt és a mellettem álló sráccal kommunikált, aki New Yorkból jött. A fickó bekiabálta, hogy I’m from New York, ezért szólította meg. De ennél többet nem is beszéltek, elindult hátra. Elkezdtük énekelni a Happy birthday-t, amit én nem láttam, de elmesélésekből hallottam, hogy a szinpadon visszafordult és megköszönte.

Ezután következett a pokol felvonás kettő, de akkor még nem sejtettük. A tömegben újra folyt rólunk a víz.

Guy Oseary, Madonna menedzsere kijött fotózni, kezetfogni az elsősorokban állókkal.

Megjött Oakenfold és egész jó kis bulit hozott össze. Természetesen lejátszotta nekünk a Celebration-t is. Nagy volt az öröm. Néha kijöttek a táncosok is és hülyéskedtek nekünk.

Újabb várakozás. Megjelent két fickó felmosókkal és nekiálltak szinpadot tisztítani, csak néztünk, hogy mi folyik itt. Később többen jöttek vissza fura nagy anyagdarabokkal, és ragasztószalagokkal. És terítették be az egész kifutó minden kiemelhető- süllyeszthető részét külön- külön. Ekkor már sejtettük, hogy ez nem lesz rövid, főleg mikor DJ Enferno elkezdte mixelni a zenét. Ilyen nem szerepel a programban. Arra tippeltünk, hogy nyilván az esőre készülnek, bár ekkor nem is gondoltunk bele, hogy tényleg még eshet is.

Vártunk, vártunk, a kezdeti izgalom teljesen elszállt, maradt a szenvedés, fájdalom, szomjúság. Elöl osztottak vizet, műanyag poharakban, kettő el is jutott hozzánk. Egy poharat kb 4-en ittunk ki, úgyhogy egy- két korty jutott. A második már majdnem a számnál volt, mikor barátnőm mondta, hogy a hátunk mögött lévő lányok nagyon szenvednek, így hátra adtam nekik. Néhány emberrel ismerkedtünk körülöttünk, és próbáltuk elütni az időt. Mondtam nekik, hogy ha a Candy szó betűi megjelennek hátul középen figyeljék Madonnát. Ők nem ismerték a show-t, én már rutinos voltam, látttam Párizsban is, na meg többször a felvételt is. Tudtam mikor kell videóznom, fotóznom.

Egyszercsak úgy tűnt végleg elmennek a szinpadról a ragasztgatók, így már reméltük elkezdődik a show hamarosan. Kb még 20 percig semmi nem történt, de végül negyed 11- kor kialudtak a fények, és beindult a várva várt Candy maschine animácója. A kockára rendezett és később a keskeny csíkokra szétnyiló hatalmas kivetítő lenyűgöző látvány.  A kivetítők szépen visszarandeződtek egy síkba és elindult a Candy betű sorozat, Madonna ott volt a szinpadon és elkezdte a Candy Shop első sorát. Minden fájdalmunkat elfelejtettük és átadtuk magunkat a zenének. Innentől folyamatos éneklésbe fogtam. A hátam mögött álló srác is ezt tette, bár azt inkább kiabálásnak hívnám, mert rettentő hangos volt, Madonnát se hallottam tőle. Szerencsére ekkora energiát nem bírt sokáig, így hamar megnyugodhattam, hogy hallani fogom a show-t is. Madonna szempillái ragyognak, megcsillan a fény rajtuk, gyönyörű!

Elkezdődik a Beat goes on. Tudtam ez már nagyon jó lesz, mert ide fog hozzánk jönni a kifutó végére nem is akárhogy, hanem bizony egy Rolls Royce- szal. Fel a kalap. Kiabálja: “Hello Budapest!”, aztán: „That’s what I’m talking about Hungary!” Szép lassan előreérkeznek az autóval a táncosok és Ő. Felejthetetlen látvány! Lekerül a kis kabátka is… Gitárt ragad, egyedül marad legelöl és kezdődik a Human Nature. Britney a háttérvideóban egy lifbe beszorult nőt játszik. A 4 kis kör alakú miniszinpadon feljönnek s táncosok, megemelik középen Madonnát és indul a Vogue. Szenzációs!

Elérkezünk az első szünethez. Élő boxmecset láthatunk, miközben a Die another day ide készült verziója hallható, látható a kivetítőkön. Imádom!

Felcsendülnek az Into the groove első dallamai, és kezdetét veszi az igazi tánc és ugrálás. Egyik süllyesztett szinpadrészen tolják fel Madonnát miközben ugrókötelezik. Egyik kedvenc szekcióm ez a koncerten. Tombolás, énekeltetés, sok-sok táncos, és átfutunk a Holidaybe. Jó kis koreográfia pár méterre tőlünk ismét. Majd meghalljuk az ismerős ütemeket, de nem egy másik Madonna koncertről. Nem. A sajnos már nem élő legendára emlékezük egy imitátorral, aki remekül próbálja utánozni a pop királyát Michael Jackson-t.

Maddie ismét gitárt fog, és eljátszák a Dress you Up-ot. Kicsit pihenős szám, állványon rögzített mikrofonba énekel újra.
Következik a She’s not me, ami igazán jó visszemlékezés Madonna összes arcára. A háttérvideo csak a fénykébeiből áll sorzatban követik egymást. A kis kör alakú részeken feljön 4 korábbi jellegzetes Madonna külsős lány. Ő mászkál ide oda közöttük fehér szív alakú napszemüvegben, lehúz róluk egy- egy ruhadarabot, aztán az esküvői ruhás (like a virgin-es szerelésben) a lány derekát átfogja és a szokásostól eltérően hosszabban megcsókolja. A tömeg örjöng.  A lányokat visszeresztik, és eltűnnek a szinpad alatt. Ő elkezd vadul ugrálni, leveszi piros szoknyáját és elhajítja a közönség felé, lekerül a napszemüveg, az is a közönség markában végzi. Földhöz csapkodja magát, felvette az előzőleg babáról levett fátylat, és kúszott a szinpad felé vissza…ijedten nézett, és meghallottuk a Music-ot.

Lila shortban jelenik meg és a táncosok a kivetítők által megformált metróból kiszállnak. Nagyon jól ki van taláva, ahogy a kivetítők mozognak, mint egy valódi metró. Újabb nagy csapatos előadás a szinpadon.

És tűkön állva :) várom a következő részt, ahol tudom, hogy jön a legkedvesebb epizódom. Újabb szünet és egy mixet hallunk a Eurythmics: Here comes the rain again, és az ő Rain című dalából, közben két táncos szép lassan ide kerül hozzánk, mintha valami esőtáncot járnának. A henger alakú kivetítőket engedik le és tudom, mindjárt eljön a lassan egy éve várt látvány újra. Tavaly kicsit messzebbről láttam, ahogy a hulló eső, és a fröccsenő víz megjelenik ezen a rendkívüli henger alakú ledhálón. Most olyan közel voltam, hogy nemláttam ezt olyan jól, de mivel egy hálóról van szó, most remekül beláttam a belsejébe, ahol Madonna egy zongorán ülve érkezett meg, egy nagy fekete lepelben. A zongorista játszik és felcsendül az egyik legszebb szám, amit valaha hallottam, a Devil Wouldn’t Recognise You. Folyamatosan lassan forog a középső szinpadrész, és a végén, hatalmas ováció közepette, kezdik felemelni a hengert, Madonna feláll, és lassan leveti magáről a leplet. Itt más a mi legnagyobb megkönnyebbülésünkre kezdett fújni a szél és a lepelbe kicsit beleakadta lába, így a lépcsőről egy ütemmel később ért le, mint a koreográfia, de ügyes volt. Én megijedtem mikor láttam, hogy beleakad a lába, és leeshet a zongoráról, de sikerült rezzenéstelenül végig csinálnia, én persze ezt pont levideóztam, mert imádom ezt a részt. Végig mennek a két táncossal a kifutón és elindul a Spanish lesson.

Sok lepelbe öltözött táncossal folytatja a koreográfiát. Mintha sok szerzetessel lenne körülvéve. Később előre táncolnak hozzánk megint, és egyszerre mindenkiről lehull a lepel. Mindenkin különböző színű ruhák vannak, nagyon színes összkép alakul ki. Mind leül körbe a kifutón, és Madonna dalra fakad a gitárjával újra, elindul Miles away és közben megkérdi: „Are you have any good time? C’mon Hungary! I said are you have any good time? All right! This next song is for you!”  A táncosok visszaszivárognak lassan a nagyszinpadra, és a végén Ő is visszatér.

Egy romazenekarral elkezdődik a La isla bonita vegyítve a Lela pala tute című roma népdallal. Sok- sok tánc, gyönyörő hátterek, újra előrelkeverednek. A számnak nagy fináléja van, aztán elcsendesednek, leülnek. Madonna egy táncossal jobb sarokra. Bal sarkon pedig egy táncos lány elkezd egyedül mozogni.

A kis zenekar előadja a Doli doli-t, miközben a lány levesz magáról egy- egy zoknyát, és felénk hajítja. Az egyik teljesen nálunk landol, de a biztonsági kihúzza. A fényképem egy részét is kitakarja az odarepülő szoknya. Közben a másik sarkon feleseznek Madonna és a táncos fiú. Tapsolnak élvezik a zenét. Vége lesz és készülődnek a 4 tagú zenekarral és a gitárossal a You must love me-ra. Madonna egy székre ül a többiek állnak körülötte. Elérkezett az idő, a mi időnk, hogy meglepjük a királynőt. Már hetekkel ezelőtt készült a rajongók egy része, három A4-es papírra nyomtatott szöveggel, amivel felköszöntjük, illetve kifejezzük szeretetünket. Épp elkezdődött, mikor feltartottuk a papírokat. Egy pillantra megállt az első sor után mosolygott, és úgy tűnt elgondolkodott mit tegyen, de folytatta a szöveget tovább. Ekkor már érezhetően, láthatóan csöpögött az eső. Nekünk nagyon jól esett, nekik inkább azt jelenthette, ne késlekedjünk. Guy odajött videozni minket újra. Végül rájuk engedték a hengerkivetítőt,és elérkeztünk az utolsó szünethez.

A Get stupid című kis közjátékot nézhettük végig, aminek nagy súlyú politikai és környezetvédelmi mondanivalója van. Személy szerint imádom, a pólómra is ezt terveztem.

Sötét, villódzó fehér részek a kivetítőkön, dobszóló…elérkeztünk a 4 minutes- hez, feltűnt Timbaland a kivetítőkön. Nagy ováció a szinpad újra életre kelt. A sok mozgatható kivetítőnek köszönhetően, Madonna körbe tudta táncolni Justin Timberlaket. Kicsit nagyobb, mint ember nagyságú kivetítőkön ott volt Justin. Ide- oda csúsztatták a szinpadon. Nagyon jó megoldás.

Hatalmas élmény a következő szám a Like a prayer, ami a Feels like home-mal összevegyítve borzongatóan fantasztikus. Madonna megint elöl, hol feljebb, hol lejjebb, belendültek a hengerek is, most tüzet lehett látni rajtuk. Szép lassan megint eltűnt mögötte.

Frozen. Az erre az évre készített koreográfia kitűnő. A henger ismét fel.

Újra gitár, és beindul a Ray of light. Felszólít minket többször is: C’mon people, jumping! Pihenés közben csináltam a képeket és videot. És újra ugrálás. Bal oldalra ment és elvette az egyik rajongó arany csillogó kalapját, felvette és abban folytatta tovább. A térde közé tette a mikrofont, hogy énekeljünk mi is. A végén elhajította a közönségnek a kalapot tőlünk jobbra.

És a fináléhoz érkeztünk sok lézerel, igazi finálé hangulattal, az összes táncossal. Ez a Give it to me. Ez a felpörgetett verzió eszméletlen jó az albumon szereplőhöz képest. Itt már igazán ömlött az eső, de nem szegte kedvünket, mindenki örjöngött. A szokásostól eltérően most nem jött le az “árokba”, gondolom az eső miatt, csak a kifutó minden oldalán lehasalt és odatartotta a mikrofont, hogy énekeljünk. Újra visszaállt és elindultak csapatosan a nagyszinpad felé. A hangulat már rég a tetőfokára hágott, de tudtam ez már a vége, ahogy hátraértek, a táncosok két oldalra futottak, Ő pedig Felment a lépcsőn, beállt középre és miközben megköszönte és Jó éjt kívánt szép lassan visszaforgatták a szinpad mögé. Megjelentek a Game over feliratok…

Az eső szakadt sokan mentünk inni venni, aztán a hatalmas tömeg egy emberként haladva megkezdte útját a kijáratok felé…

Andika

Madonna a pop királynője Magyarországon is uralkodott

Jól megérdemelt koncertünkön vagyunk túl. Madonna augusztus 22-én este egy olyan fergeteges bulit csapott, hogy ilyet még nem látott Budapest. Az év, de megkockáztatom, hogy az évtized show-ját láthatta az a több mint 50 ezres közönség, akik kilátogattak a Kincsem Parkba. Madonna egymagában felrázott mindenkit, és amint megjelent a színpadon, mindenki elfelejtette, mennyi mindent kellett eltűrnie korábban. Ő Madonna. A zene G-pontja. Popkirálynő, aki méltó helyet foglal el a szórakoztatóiparban.  Profi és elképesztően emberi. Kemény és sebezhető, édes és keserű egyben. Madonna elvarázsolta Magyarországot, s mindenki forró hangulatban távozott, még a kiadós eső ellenére sem lankadt a jókedv! De nézzük csak, mi előzte meg e remek estét.

Valamikor a fogvacogtató tél kellős közepén, februárban a rajongók körmüket tövig lerágva várták a bejelentés, hogy a pop királynője teljes zenei haderővel bevonul Magyarországra és trónra lép e aprócska közép-európai országban. És hogy mennyire lehet hatása az élet bármely területére, csak az tudja, aki átélt már legalább egy Madonna pillanatot az életében. Nem kellett sokat várni, és hivatalosan is bejelentették, hogy Madonna Budapestre érkezik, és a megakoncert helyszíne egy eddig nem éppen koncertekre kialakított Kincsem Park lesz, amely bizony remek hátteret biztosított. A jegyértékesítés nem várt érdeklődést váltott ki, a ticketpro honlapja nem bírta a terhelést és lefagyott, ahogy nem volt éppen melegük azoknak, akik az iroda előtt hosszú sorokban várták, hogy megvehessék belépőjegyüket. Aztán szinte órák alatt a legdrágább jegyek egytől egyig elkeltek, és már csak a színpad távolabbi részére voltak belépők, de később ezeket is szép számban vásároltak. Ugyan nem volt várható teltház, de a tavalyi bécsi koncert után a magyarok összefogtak és megmutatták, hogyan kell egy ekkora sztárnak tombolni. És megmutattuk, de ne ugorjunk ennyire előre.

Nem volt könnyű jegyhez jutnom, sok megpróbáltatáson kellett átmennem, hogy végre kezembe tarthassam a Golden Circle jegyemet. Már februárban kaptam ígéretet, hogy kapok jegyeket. Telt múlt az idő és nem történt semmi, így hát keresni kezdtem a további lehetőségeket. Az egyik ismerősöm az egyik rádiónál felvetette, hogy megpróbál sajtójegyeket szerezni. Június eleje volt, és valahogy megrekedtek a tárgyalások, majd pedig a helyszínváltoztatás kapcsán kialakult botrányt követően a koncertet szervező cég minden lehetséges együttműködéstől elzárkózott. Szerencsére a honlap egyik látogatója felajánlotta, megvehetem tőle a két Golden Circle-be szóló jegyet, amit azonnal kihasználtam. Két nappal a koncert előtt utaztam el a jegyekért, majd pedig riasztottam a barátnőmet, nem érdekelt, merre van, és szépen, tagoltan és hangsúlyozva a telefonban közöltem vele, hogy van két jegy Madonna budapesti koncertjére, mégpedig a küzdőtérre. Nah, egy hatalmas sikítás a vonal túlsó végén, majd pedig libabőr meg minden, ami ilyenkor kell.
Madarat lehetett volna fogatni velem, hogy az a nő, aki miatt éjjelente ébren vagyok, hogy tájékoztathassam a magyar rajongókat, akit már több mint egy évtizede a kedvencemnek tekinthetem, aki dalaival olyan érzéseket, gondolatokat és élményeket adott, s aki jelenlétével, vonzerejével és tevékenységével kiemelkedő helyet foglal el a szívemben.

Szombaton délelőtt városomban úgy esett az eső, mintha dézsából öntötték volna, de nem érdekelt, ha törik, ha szakad (inkább szakad), még ha bőrig is ázok nem érdekelt, csak ott lehessek a koncerten. Mert megérdemlem.

Délben elindultam esőkabátban és a hídon Madonna egyik slágerét énekelve mentem az állomásra. Minden simán haladt, eljutottam a helyszínre, ahol már várt engem a barátnőm, akivel tavaly Bécsből nem éppen kellemes élményekkel távoztunk, de gondolom, voltak ezzel jópáran. Mi most duplán bepótoltuk!

A bejáratnál kordonok vártak, ezért beálltunk a sorba. Az első blokkban számozott rajongók (mint a vágóhídon) várták a sorukat, és megbeszélték egymással, hogy mivel már napok (!) óta kint vannak a helyszínen, ezért jár nekik egy kis előny a többiekkel szemben. Ezzel nem teljesen értek egyet, de ez már az én problémám. Türelmesen vártam, mikor nyitják a kapukat. Nem lehet azt mondani, hogy a helyszínen tartózkodó biztonsági őrök a helyzet magaslatán álltak volna, de hát ehhez a szakmához nem feltétlenül szükséges a személyiségbeli érettség… Több időpont is elhangzott, az egyik legmeglepőbb, hogy kb. 18 óra tájékában engedik be a közönséget.

Amikor végre kinyíltak a kapuk, mindenki azt hitte, sima ügy lesz, nem lehet fennakadás. Csak akkor még nem számoltak azzal, hogy négy (!) helyen is ellenőrizték a jegyeket. Már ha azt ellenőrzésnek lehet egyáltalán nevezni. Megindult a roham, de nem volt durva lökdösődés, legalábbis én nem tapasztaltam. Barátnőmmel úgy futottuk meg a százat, hogy simán benevezhetünk a legközelebbi futóversenyre. Lehet, megtesszük. :)

Bent aztán majdnem a földbe gyökerezett a lábam, amikor valaki a hátam mögött elkiálltotta magát, hogy Madonna baseballsapkában a színpadon gyakorol. Annyira nekiiramodtam, hogy útközben elhagytam a barátnőmet, aki aztán megkerült, de amikor megláttam Ő-t a színpadon, minden félretettem és egyszerűen majdnem elállt a lélegzetem. Láttam videókat  a próbákról a videómegosztó oldalakon, de ott lenni a helyszínen, és látni őt alig két méterről, az valami fenomenális érzés. Madonna a tömegben felismert valakit, akinek odaadta a gitárpengetőjét. Szerencsé fickó, aki egészen New York-ból érkezett a koncertre.

Annyira magával ragadó volt, hogy az valami mesés. És ez csak a próba volt! Mi lesz a show-n?

A próba után egy rövid szünet következett, majd pedig a színpadra érkezett Paul Oakenfold, aki remixeivel volt hivatott feltüzelni a közönséget. Engem nem sikerült, de nyilván bennem van a hiba. Ezt követően a közönség egyre lelkesebben kezdte várni az est főszereplőjét, a popdívát, “anyánkat”, ám csak nem akart megérkezni. Megjelentek a színpadon a technikusok, akik egy speciális csúszásgátló szőnyeget terítettek le, hogy az esetleges eső ne tegye tönkre a produkciót. Ekkor már sejtettük, ez hosszú menet lesz.

Szerencsére a szünetet kihasználva előbb Madonna két táncosa jött a közönség közelébe, majd pedig az énekesnő menedzsere, Guy Oseary tette tiszteletét. Fotózott, beszélgetett, és többször jött körülnézni, és mindenkit bíztatott a kitartásra. Jelenléte sokakat megnyugtatott, hogy a koncert nem marad el, csak éppen közel egy órát késik. Amikor már nyilvánvaló volt, hogy hosszabb előkészítést igényel a színpad csúszásmentesítése, megjelent a színen DJ Enferno, hogy játszon egy-két szettett az egyre elcsigázottabb közönségnek. Majd pedig a hangulat javítására még egy színpadtechnikus Batman-kosztümben is végigrohant a színpadon.

Közel másfél órás késéssel, pontban 22:10-kor kialudtak a fények, és elkezdődött a jól ismert melódia, amely alatt a Sweet Machine videó volt látható a kivetítőkön, majd a Candy felirat megjelenését követően a begördülő trónon ott ült minden idők legszenzációsabb énekesnője, ott terpeszkedett Madonna és azt énekelte “See which flavor you like and I’ll have it for you”. A körülöttem lévők visszafojtott lélegzettel, mereven nézték, nem akartak hinni a szemüknek, hogy ott van Madonna. A második dalnál, amely a Beat Goes On amellett, hogy köszönötte a közönséget, egy fehér limuzinnal megérkezett a kifutóra, s ekkor már akkora hangorkán söpört végig a helyszínen, hogy erre még Madonna is felfigyelt. Az este folyamán többször is gitárt ragadott.

A Human Nature alatt az őt bírálalóknak mutatta a középső ujját és közben a háttérben a kivetítőn Britney Spears is megjelent mint egy felvonóba zárt személy, aki szabadulni szeretne, de nem engedik. Amikor pedig a hangszóróból megszólalt az It’s Britney Bitch mindenki ujjongott. A Vogue káprázatos mozgáskavalkádja és koreográfiája a 4 Minutes slágerrel vegyítve igazán érdekfeszítő volt, ezzel az előadással még jobban belopta magát a szívembe, azért is, mivel ez a Vogue számomra minden idők legjobb Madonna dala.

A Die Another Day szám alatt nem volt a színpadon, viszont elképesztően látványos videót mutattak a közönségnek, közben két táncos ökölvívó meccset imitált, ahogy kell egy erre az időre felállított ringben. Hatásos volt! Ezt követően elkezdődött a valódi buli. Madonna a korai New York-i éveit idéző, és elhunyt barátjának graffiti-ihlette háttér előtt rázendített az Into The Groove számra és az egész park egy csapásra egy hatalmas táncparketté változott. Madonna pedig korát meghazudtoló módon fáradhatatlanul táncolt, sőt, ugrálókötelezett is.

A She’s Not Me a legutóbbi nagylemezének, a Hard Candy-nek egy érdekes dala, amely bizonyára az énekesnő egyik kedvence, mivel a dalban korábbi énjeinek intett búcsút. Netán a múlt lezárása lenne? A szerzemény egyébként akár Guy Ritchienek is szólhatna, akitől tavaly ősszel, váratlanul elvált. “Last Night DJ Save My Life” – hangzott el a hangszóróból, s talán éppen ez a ZENE (így csupa nagybetűvel) az, amely Madonnát kirángatja a mély letargiából. A Music fergeteges táncorgiája teljesen lenyűgözte a jelenlévőket, akik hangosan énekelve és tombolva követték Madonna minden mozdulatát. A zene, illetve Madonna valóban összehozza az embereket! Ahogy a metrószerelvény ajtaja bezárult, ismét egy videót tekinthettünk meg.

Ezúttal egy csodaszép anime-stílusú filmecskét, amely alatt felcsendült az Eurorythmics Here Comes The Rain Again száma, amelyhez hozzáadták Madonna Rain dalát. A magasból aláereszkedett egy ketrec, amelyen különleges technikával esőt varázsoltak, minek hatására úgy tűnt, Madonna szomorúságát lemossa az eső. Kellett is, hiszen a Devil Wouldn’t Recognize You (Az ördög sem ismer rád) című ballada valóban mély mondanivalóval bír.

Ugyan magyaroknak énekelt, de mégis beiktatott egy spanyol nyelvleckét a Spanish Lesson dal alatt. Madonna köztudottan vonzódik a latin hangulat és nyelvterületen élők iránt. Imádja a spanyol típusú pasikat is, ám itt enyhén keserédes kicsengésű volt az előadása. Remek koreográfia, ahol csuklyába öltözött táncosokkal kokettált.

És mintha a szerelem távoli visszhangja csengett volna hangjában amikor belekezdett a sokak által a volt férjének ajánlott Miles Away (Mérföldekre távol) dalába, amelyben azt énekli: “Jobban szeretsz a mérföldek távolságából”. Ám nem sokáig pengetett az érzelmek húrjain, hiszen elkezdődött az est egyik fénypontja, mégpedig a cigánymuzsikával megbolondított La Isla Bonita, amelynek pergő ritmusa senkit nem hagyott egyhelyben állni!

Majd pedig egy érdekes közjáték következett, az orosz cigányzenekar, amely az előző dal alatt kísérte, egy szólódalra kapott lehetőséget. Meglehetősen érdekes hangulatot teremtett a roma esküvőről szóló dallal. Ezután Madonna ismét gitárt fogott a kezébe, és szinte akusztikus verzióban előadta a koncert talán legszemélyesebb dalát, a You Must Love Me-t, amely közben a közönségben több helyen is fenntartott papírlapokon az volt olvasható: “Hungary Loves You!” – azaz Magyarország szeret téged. Talán éppen ez a szeretet kinyilvánítása érintette meg Madonna szívét.

Talán még emlékeztek, 1996-ban Budapesten forgatta az Evita filmmusicalt, és éppen itt tudta meg, hogy várandós. Talán mindennek egyvelege hatotta meg őt, hogy a városba hozta lányait, Lourdes-t, és a nemrég örökbefogadott Mercy-t. Igazán érdekes történet. A szám után ismét átöltözni indult, ami alatt a kivetítőn fontos üzenettel bíró videó volt látható. A Get Stupid a világ szétesésének megakadályozására ösztönöz, Madonna olyan történelmi alakokat gyűjtött egy csokorba mint Hitler, Mugabe és egyéb diktátorok, valamint a “megváltókat”, mint Teréz anya, Dalai Láma, Marting Luther King és Barack Obama. “Itt az idő, hogy értelmezd a jeleket!”

Majd pedig a szintén a világ megmentésére ösztönző 4 Minutes következett, Justin Timberlake képmásával, hogy aztán térdre ereszkedve spirituális vonalra emelje a hangulatot, a Like a Prayer, a Frozen és a Ray Of Light üzenete profán, mégis megfontolandó: “Mindannyian lámpásak vagyunk, és fényt árasztunk. Különböző formában tesszük, de mind egy forrásból táplálkozunk.” Madonna mindig is tudta, mit tegyen, hogy annak valóban óriási hatása legyen. És most akkora szeretet és élmény bombát kaptunk, amely egy jó darabig elég lesz a hétköznapokban!

A Give It 2 Me az eső ellenére is megtartotta a show szirupos-cukormázas ízét és semmi sem gátolta meg az embereket, hogy alaposan kiélvezzék az utolsó “cukorka” ízét. Odaadtuk magunkat, teljesen és most már végérvényesen. Madonna az este folyamán pedig többször is elmondta: “Erről beszéltem, Budapest! Imádlak!” Nah, a rajongóknak több se kellett.

A koncerten a korábban már jól ismert setlistről hangoztak el dalok, emellett pedig néhány újítást is bevezetett. A Holiday megbolondítva legújabb dalával a Celebrationnel igazán üdítően hatott, a Frozen jellege azonban engem személy szerint nem varázsolt el, de a Michael Jackson tribute-nek nem volt hibája. Madonna hozta a vérprofi formáját, sokat mosolygott és ragyott a szeme, nagyon élvezte. Ehhez nyilván hozzájárult a kis pihenő is… Köszi Ljubljana! Elképesztő állóképességről tett tanúbizonyságot, minden remekül sikerült, huszonéveseket is megszégyenítő lazasággal és energikussággal tombolt a színpadon.

Nem vallottak szégyent a Madonna rajongók sem, minden dalt hangosan végigénekelték, ugráltak a zene ütemére vagy éppen elandalítva figyelték az énekesnő vallomásait. A vége felé pedig eleredt az eső, Madonna hiába kérte, egyre intenzívebbé vált az égi áldás. Mindenki kitartott, hogy a fenébe ne, hiszen éveket kellett várni rá, most történhetett volna bármi, a rajongók nem mozdultak. Nem hagyták cserben Madonnát. Tervben volt, hogy lejön a rajongók közé, már kezdték előkészíteni a terepet, testőre végigment az útvonalon, ám a talaj sikossága miatt végül letettek erről a tervről, de így is remekül sikerült a végjáték. Game Over! Hirdette a felirat, de Madonna még egy darabig állt és nézte a közönséget.

Hatalmas energiával töltöttük meg a teret. Az énekesnő pedig rendkívül jól érezte magát. Nem felejti el egykönnyen ezt az estét. Ezzel most már végképp elfelejtheti az Evita budapesti forgatása alatt elszenvedett megpróbáltatásokat, és remélhetően puha WC-papírt kapott. A város szépsége is elvarázsolhatta, hiszen az előzetes tervekkel ellentétben másfél napot maradt Budapesten, és a Gresham-palotában szállt meg. A magyar fővárost hétfő délután hagyta el. Érzésem szerint visszatér még oda, ahol nagyon szeret lenni. Biztosak lehetünk benne, hogy a listára felkerült Budapest is.

Ezért hatalmas köszönet jár a magyar rajongóknak, hogy ilyen remek hangulatot teremtettek. Hálával tartozunk a Live Nation Hungary-nek, meg mindenkinek, aki megvalósította több ezer rajongó álmát, és elhozta nekünk a világ legfantasztikusabb előadóművészét, és ezúton reméljük, Madonna még visszatér hozzánk!

Isten áldja a királynőt! Várunk vissza téged szeretettel!

Never forget: Hungary Loves You!