Extrák

Dazed and Confused riport

„A legtöbb fény a sötétség legyőzéséből fakad”

Madonna londoni magánirodájának falán számos személyiségről vannak hathatós képek, amelyeket az eltelt évek alatt gyűjtött. Ha összeragasztanák őket, akkor egy bizarr vizuális képek kapnának a lelkéről. Madonna a rekamiéra ült, kék farmer, egyszerű blúz, fekete melltartó visel és természetes, decens smink van az arcán. Haját szabadon hagyta és körülöttünk csend honol. Nincs semmilyen lárma, pompa, vagy ünnepély. Ha egy olyan dívát vártak, aki erotikus lovas-szerkót visel, akkor várniuk kell a következő turnéra. Ha azt gondolták, hogy kimonóban és fehér papucsban fog ülni, akkor rossz sztárt választottak. Ebben a meghitt környezetben és a könnyed táncosnői mivoltával, sokkal fiatalabbnak és szebbnek hat, mint ahogy azt a turnékon látjuk, a média torz és eltúlzott képében. Legújabb albumán a slágerlisták élvonalbeli producereivel dolgozott: Pharrel Williams, Timbaland és Justin Timberlake.

Dazed & Confused: Ők a világ legszexisebb producerei?

Madonna: Látványukban vagy a zeneszerzésükben?

Dazed & Confused: Mindkettő.

Madonna: Igen! Nagyon forróak.

Az új album zenéje a Bose hangszóróból, amely Madonna notebookjához van csatolva, kristálytisztán szól. Frida Kahlo, festőművész ikon autóportréja a fal közepén lóg – Kahlo kihívóan körbetekint, nagyon harciasnak tűnik, egy vad, játékos majommal a nyaka körül.

„Sticky and sweet (Rázós és édes),” énekli Madonna ismétlődő versszakban a Pharrel szerezte Candy Shop dalban.

„Azt hiszem, hogy Pharrell született zenész,” folytatja Madonna. „Tetszik, ahogy feltalálja magát – megfogta az akusztikus gitáromat, amelyen nem tud játszani, és elkezdett rajta dobolni. Vagy talált üvegeket és kanalakkal püfölni kezdte. Nagyon kreatív, nem túlzott, csak ahogy kell, és tetszik a laza hozzáállása a zeneszerzéshez.”

„That suga is raaawww (Ez a cucc durva),” rappeli Madonna.

„Mint egy kisgyerek és ostoba… Eljött például dolgozni, a Hermés hátizsákjából előkapta a Mickey Mouse díszítésű papucsát és felvette.”  (Nevet.) „Nem hiszem, hogy túl komolyan venné magát.”

Egy másik képen, amelyet Helmut Newton készített, egy lány van, ami mintha Madonnát ábrázolná a SEX-korszákból. A csaj az ágy szélén ül, szájában egy pisztollyal, mintha fejbe lőné magát. A 4 Minutes To Save The World c. dal egy unszolós felhívás az emberek felé, hogy tegyenek valamit. Timbaland dudaszói és a lüktető funky ritmus csak alászaggatják Madonna énekét és lélegzetét és mintegy michaeljacksonos melódiával énekel Justin. Képzeljék el Superwoman-t, Batman-t és Robin-t, ahogy együtt egy apokaliptikus hármast alkot: ez lenne ám a soundtrack. „Save the world” visítja Justin a dal végén, amely tele van iróniával és kétértelműséggel. „Justinnal, mint szövegíróval nagyon egy húron pendülünk,” meséli Madonna. „Leültünk és azt mondtuk, ok kitaláljuk a koncepciót. De mit szeretnénk üzenni? Egymást ihlettük és játszottunk a szavakkal. Hozzám hasonlóan ő is szeret játszani a szavakkal és a hangzásukkal.”

„See my booty get down (Nézd ahogy elengedem a zsákmányom),” rappeli Madonna.

Dazed & Confused: És Timbaland?

Madonna: Úgy tűnt, mintha felszívódott volna, majd levette a fülhallgatóját és egyszercsak belevágott a dolgokba és felemelte a hüvelykujját. Lényegében egyfajta szellemi vezetője volt a projektnek.

Az album egésze egyrészt tökéletesen egyszerű, de egyúttal valóban kreatív. Követi a Confessions On A Dance Floor üde future-disco stílusát, de a magjában mégis klubos zenei lemez, de ezúttal dögös és kemény R&B elemekkel van megspékelve. A lemezt szándékosan feltöltötték az amerikai mainstream szexepillel, de egyúttal sokkal több jelenkori hip-hopos csípősséget tartalmaz. Ha a Dangerousmouse Grey Album c. lemezét mint a fehér pop és a hip-hop példás keverékének nevezték, akkor Madonna új nagylemeze az új nemzedék hangja lehet, az a szónikus kollázs, amely könnyen annak a szintézise lehet, amelyen Timbaland és Pharrel az elmúlt évtized nagy részében dolgoztak. – az önelégült amerikai hangzás, ami a nihilizmus határán egyensúlyoz, vagy a jobb érthetőség kedvéért a következmények nélküli szex hangzása

"Sex with you is incredible, (Hihetetlen a szex veled)” sóhajtozik Madonna.

Dazed & Confused: Szóval hogyan jellemezné az album hangzásvilágát?

Madonna: Sokkal jobban a belsőmre figyeltem, a lelkem mélyére, mert Pharrellel és Justinnal dolgoztam. A Confessions-ön, amelyre minden szöveget én szereztem, kerülni akartam minden komoly témát, mert maga a szó, hogy vallomás (confession) komolyságot feltételez. Egyszerűen csak egy könnyed dance lemezt akartam készíteni, de ezzel az albummal sokkal inkább mélyebbre szerettem volna ásni, és más helyekre is bekukkantani. Szerintem ez a legjobb együttműködés, értelmileg és művészileg egyaránt.

A többi sztár csatlakozott Madonnához és egy jó ügyhöz álltak. A New York Fashion Week és a Gucci az Egyesült Nemzetek területén egy hatalmas sátrat állíttatott, amelyben Madonna adott estélyt a Raising Malawi alapítvány megsegítésére. A jelenlévők közt ott volt Tom Cruise és Katie Holmes, a várandós J-Lo, az állapotos Gwyneth, Drew Barrymore és sokan mások. De a legkevésbé várt sztár, amelyik megjelent, nem volt más, mint Madonna lánya Lourdes, aki sármosan és természetességgel válaszolgatott a sajtónak. Amikor Madonna a színpadhoz indult az egyszerű, ám elegáns Gucci által tervezett szürke krepp-ruhában, nagyon megközelíthetőnek, ám ugyanakkor diplomatikusnak is tűnt. A szívből szóló meggyőző beszédében az emberek életében bekövetkező változásokról beszélt, természetesen szólt a saját útján bekövetkezettekről is.

„Az utóbbi 25 évet a szórakoztatóiparban töltöttem. Számos címkét ragasztottak rám. Voltam nő, aki kiszélesíti a határokat, provokatőr, aki nem fogad el nemleges választ, aki folyamatosan átváltozik, egy szekta tagjának is tituláltak, voltam gyermekrabló, becsvágyó, sokkoló, szemtelen és olyan, aki sosem elégszik meg a második hellyel. És ezek csak a szebb dolgok. Egy nap felébredtem és azt kérdeztem magamtól – mi az a legjobbnak lenni? Hogyan lehetek a legjobb, amikor tudom, hogy emberek milliói az egész világon sosem próbálkoztak a legjobbakká válni? Vagyok, mert vagyunk, de mit tetszünk azért a „mi vagyunkért”. Mert az Isten tudja, hogy én főleg csak a saját „én-emmel” foglalkoztam.”

Dazed & Confused: Mi volt az, ami azon az estén a leginkább meglepte?

Madonna: Meglepődtem azon, mennyire izgatott voltam. Amikor belevágtam, felelősséget éreztem. Hatalmas nyomást éreztem, de nem számoltam azzal, hogy ennyire izgatott leszek. Végül sokkal inkább személyesebb volt, mint gondoltam. Volt bennem valami nagyszerűség, és nagyon személyes is.

Dazed & Confused: Mi volt az est fénypontja?

Madonna: Amikor Rihanna színpadra lépett, tudtam, hogy megpihenhetek. Táncolhattam, és semmiért sem kellett aggódnom. Addig a pillanatig azt éreztem, hogy szinte mindenért én felelek.

Dazed & Confused: A „Vagyok, mert vagyunk” az este szlogenjévé vált. Elmondaná, hogy mindig is együttérzett más emberekkel, vagy ez egy olyasmi, amilyet csak később érzett?

Madonna: Azt hiszem, mindig is érdekelt a közvetlen környezetemben lévő emberek élete. Mindig gondoskodtam a családomról, a testvéreimről és a körülöttem élő emberekről, és azokról, akikkel dolgoztam, mint a zenészek vagy a táncosok. Mindig értettem az embereket és elismertem őket. De sosem gondolkodtam a világért való felelősségemről.

Az Im Because We Are dokumentumfilm trailerjében, amelynek Madonna volt a producere, beavatnak minket abba, hogy mennyire összekötött az életünk az Afrikában tomboló szegénységgel és az AIDS betegséggel. A részlet nagyon találóan van összevágva és durva fekete-fehér fotókon ábrázolja az AIDS áldozatokat és nyújt képet a nyaszaföldi életről. A képi világot remekül kiegészíti a vezetők és lakosok hozzászólásai. A Malawi-i helyzet tarthatatlan, de miért éppen ezt az országot választotta Madonna? Ahogy maga mondja: „Nem én, hanem Malawi választott engem.”

„Minél többet tudsz, annál inkább tudatosítod, mit nem tudsz, és hogy nem fordíthatsz hátat a dolgoknak.” – mondja Madonna. „Azt hiszem, ez az oka annak, hogy általában az emberek miért nem akarnak többet tudni, mert a lelki szinten nagyon is világos a számukra, hogy minél többet tudnak, annál többet kellene cselekedniük. Olyan világban élünk, amely tele van olyan dolgokkal, amelyek lekötik a figyelmünket, tehát annyira elfoglaljuk magunkat, hogy nem kell mással foglalkozni… igen.. Tehát azt gondolom, hogy számomra kihívás olyan világban élni, ahol élvezni lehet mindazt, mit az élet kínál, együtt azokkal a dolgokkal, amelyek elvonják a figyelmünket, de nem annyira, hogy nem vesszük észre, hogy körülöttünk minden él.”

„Save the world (Ments meg a világot),” mondja Justin Timberlake az új kislemez záróakkordjában.

Dazed & Confused: Hogyan egyeztette össze a különféle munkákat: lemez, a Nyaszaföldről készült dokumentumfilm készítését, és ezen kívül a jótékonysági est szervezését?

Madonna: Rájöttem, hogy ezúttal a zeneszerzést egyfajta ellenméregnek vettem azon dolgok ellen, amelyek szorongást váltanak ki. A Confessions On A Dance Floor számomra felszabadulás volt és egy bizonyos szinten ugyanez volt a mostani album készítésénél is. Az alagsorban kialakítottam egy vágószobát, és a dokumentumfilmhez órákig néztem a képeket, amelyeken emberek halnak meg. Sok olyan jelenetet kivágtam, amelyet az emberek képtelen lennének elviselni – néhány valóban fájdalmas képet. Felkavaró volt folyamatosan látni ezeket a felvételeket újra és újra, nézni, ahogy meghalnak a gyermekek, síró édesanyákat, akik elégetik a gyermekeiket és ilyenek. Szükségem volt kikapcsolni ebből. Ezért a stúdióba menekültem.

„The road to hell is paved with good intentions (A pokolba vezető út jószándékkal van kikövezve),” énekli Madonna. „I think all fears lead from the fear of death itself (Azt hiszem, minden félelmünk a haláltól való félelmünkből fakad),” mondja később.

Dazed & Confused: Van egy megvalósulatlan vágyott fellépése?

Madonna: Mindig is szerettem volna kevesebb ember előtt fellépni. Az az álmom, hogy operaházakban turnézzak. De ki szerez ezzel pénzt?

Dazed & Confused: Amennyiben ez az álma, akkor egyszer meg kell csinálnia.

Madonna: Igen, de amikor készítem a show-mat, akkor nagyon bonyolult az előadás. Nem lehet a színpad méretéhez alakítani. Tehát sarokba szorítom magam és azokat a helyeket választom, amelyek megfelelnek a hatalmas produkcióimnak. Mindig is fenséges show-kat akartam csinálni, de valóban meghitt helyeken, ahol ez valószínűleg sosem lehet megvalósítani.

Dazed & Confused: De ez nem kihívás, megcsinálni úgy, hogy a hatalmas mégis intimmé tűnjön?

Madonna: Imádom a színházat, és annak varázsát. Nagyon szeretek a Cirque du Soleil előadásaira járni, mert nagyon közel vagy hozzá. Hallod az emberek lélegzetvételét, látod az izzadságukat, látod a tevékenységet. És ebbe a varázslatba bevonva és megbabonázva egy reflektorfénnyel vagy azzal a veszéllyel, hogy mindez nagyon is élő, valóságos. Ezt nem vonhatod vissza. Ez csak egy pillanat. Ha hibát követsz el, ez már a te hibád. Minden este más, minden másodperc más. Minden közönség megváltoztatja a fellépésedet. Ezt mindenekfelett imádom.

Dazed & Confused: Gondolja, hogy most már mindig ilyen fizikailag megterhelő előadásokba kényszeríti magát? Ennyire a táncra és a testére összpontosított koncertekre?

Madonna: Igen, valószínűleg, mert mazochista vagyok. (nevet.)

Madonna egy gyönyörű, fekete-fehér képet tart, amelyen Edith Piaf szerepel. Piaf aprónak tűnik a fotón, ahogy az Olimpia színpad közepén áll. Felülről fotózták, és úgy tűnik, mint akinek minden erőssége és sebezhetősége egy pillanatba van sűrítve. „Imádom ezt a képet.” – mondja Madonna. „Megmutatja az imádott, ám magányos művészt – egyben jelen van és mégis izolálva, a vigasztalás szigete a törékeny imádás közepén.”

Dazed & Confused: Sebezhetőnek vagy legyőzhetetlennek érzi magát a színpadon?

Madonna: Mindkettő.

Dazed & Confused: Leírná az érzéseit, amelyek a show alatt érik Önt?

Madonna: Vannak pillanataim, amikor legyőzhetetlennek érzem magam, és tudom, hogy a markomban tartom a közönséget – és tudom, minden a legnagyobb rendben. De aztán vannak pánikrohamaim, amikor azt érzem, hogy mindenki elszívja előlem a levegőt és nem tudom teljesíteni az elvárásokat és menten meghalok a színpadon.

Dazed & Confused: Mit tesz, hogy ezt legyőzze?

Madonna: Háttal fordulok a közönségnek, veszek egy mély lélegzetet és azt mondom magamnak, hogy ez csak átmeneti.

Dazed & Confused: Nem zavarja, ha valamit elront?

Madonna: Nem tartok attól, hogy valamit elszúrok – pánikrohamom attól, van, hogy mindenki az én levegőmet szívja. Ez nehezen leírható. Amikor pánikrohamod van, nem tudod azt okosan megmagyarázni. Természetesen van ott elég oxigén, de kint ez sosem esik meg velem, de az arénákban, amelyek nagyon zártnak tűnnek, ez gyakran előfordul, egyszercsak klausztrofóbiássá válok. Ez nem a fellépéstől való félelem.

Madonna Filth And Wisdom című epikus filmje, amelynek nemrég volt a bemutatója a berlini filmfesztiválon, zavaros kritikákat kapott. Madonna azonban büszke rá. Mint színésznő, vagy mint ebben az esetben forgatókönyvíró és rendező – Madonnát kevésbé szerette a filmszakma. Voltak jó szerepei (Desperately Seeking Susan, Dick Tracy), egy „véletlen” sikerfilm (Evita), de ez inkább kisfilmek elegye, mint a Steven Klein készítette X-STaTIC PRO=CeSS, amelyet a Jonas Akerlund által rendezett I'm Going To Tell You A Secret filmben láthatunk, ahol Madonna mint egy multidimenzionális művésznő és szereplő jelenítődik meg. Kétség sem férhet hozzá, hogy Madonna ebben a rövid videóban az évszázad művésze, és azok egyike, akik a művészet rangjára emelték.

Dazed & Confused: A Filth And Wisdom leírásában az szerepel, hogy választhatjuk a bölcsesség vagy a szenny útját, mindig ugyanazon a helyen kötünk ki. Hisz ebben?

Madonna: Azt hiszem, az embernek választania kell – ráadásul, ha a rossz utat választja, akkor is elér a végére. Nem gondolom, hogy a világegyetem összeesküdne, és azoknak segítene, akik várják, hogy minden valahogy megtörténjen. Azt hiszem, választanunk kell és elindulni az úton. Azt gondolom, hogy ha a bölcsesség útjára lépsz, előbb vagy utóbb a szennyért kiált. Ha a mocsok útját választod, akkor előbb-utóbb a felvilágosodásra vágysz. Lényegében ugyanoda jutsz.

Dazed & Confused: Nem lehet a kettő között egyensúlyozni?

Madonna: Nem azt mondtam, hogy nem lehet, de azt hiszem, hogy hiba lenne elítélni mindkét oldalon az embereket. Azt hiszem, hogy a szennygödörben is sokat tanulhatsz, ahogy valamelyik világos helyen… igen. És lényegében számomra sokkal érdekesebbek azok az emberek, akik a rossz oldalon kezdték, de végül kitörtek onnét.

Dazed & Confused: Mert túlélték és van mondanivalójuk?

Madonna: A legtöbb fény a sötétség legyőzéséből fakad.

Madonna asztalán Guy és gyermekei portréi láthatóak, a hétéves Rocco, a 11-éves Lourdes, és a legfiatalabb, David. Mindig az alkalmazkodás ellen lázadt és ráadásul most is, mint minden idők legsikeresebb művésznője, közel az 50-hez, még talán jobban, mint azelőtt képes szélsőségesen ellenszegülni a közgondolkodásnak – lényegében minden kérdésben. A kozmetikai beavatkozásoktól kezdve a gyermekek tv-től való eltiltásáig. Az MTV globalizációjában, és mint az első nagy női klipsztár, Madonna szimbiotikus kapcsolata a médiával, a rajongókkal és a nyilvánossággal végérvényesen megpecsételődött. Mindig minden interjú közben éles vonalat húzott a nyilvános és a magánszférát firtató kérdéseket illetően. Végül is a távolság, amelyet megvédeni készült köztulajdonba került, de sosem kommentálták. Most a családjával és a spirituális életével újra a vonalak meghúzására készül, de egyesek azt mondják, hogy már túl késő. Minél kevesebbet ad magából, annál többet kérnek tőle.

„If it's against the law, arrest me. If you can handle it, undress me, (Ha törvényeket hozol, letartóztatsz. Ha feldühítesz, levetkőztetsz” énekli Madonna.

Dazed & Confused: Azt akarom kérdezni, hogy mitől fél a legjobban?

Madonna: Azt hiszem, hogy minden aggodalom a haláltól való félelemben leledzik. Tehát, hogy őszinte legyek – a haláltól.

Dazed & Confused: Élve meghalni?

Madonna: Bárminek is a vége halált jelent. A kapcsolat, a karrier, az élet, mármint a fizikai élet, ahogy ismerjük, mindezek vége egyet jelent a halállal. Ezzel töltöm a napjaimat? Nem. De azt gondolom, hogy ez inkább tudatalatti. Ha átéltünk már félelemmel teli pillanatot, és ha figyeled, valóban elemzed, akkor egyetlen halálhoz vezet.

Dazed & Confused: A kora előny, avagy inkább hátrányt lát az öregedésben?

Madonna: Hm, előnye abban az értelemben van, hogy sokkal több tapasztalatod van és hajlamos vagy arra, hogy ne kövesd el ugyanazokat a hibákat. És egy kicsit bölcsebbnek és kevésbé lobbanékonynak érzed magad. Nagyszerű tapasztaltnak lenni. Ám olyan emberekkel dolgozom, akik kétszer fiatalabbak nálam, úgyhogy az az érzésem, hogy sokkal keményebben kell dolgoznom, hogy követni tudjam őket. De az a fontos, hogy mindnek szétrúghatom a seggét. Azt hiszem, most rendben vagyok. (Nevet.) Állandóan begyulladnak a vádlijaim.

Dazed & Confused: Érzelmileg érez valamilyen kapcsolatot korábbi énjeivel, vagy nem azonosul velük?

Madonna: Néha látok magamról egy képet, és valóban pontosan emlékszem arra a pillanatra és visszatérnek az emlékeim. Más képeknél pedig csak megjegyzem, ki ő? Nem ismerem ezt a csajt! (Nevet.) Semmit nem bánok, de néha azt mondom, ó Istenem, mit gondoltam… Miért hordtam ezt, miért tettem meg ezt… ilyenek.

„I'll be your one stop (one stop), candy shop, (Egy állomásod leszek, édességbolt)” dalolja Madonna.

Fordította: Borka Roland