Íme a nővérem, Madonna – könyvkritika
Csak szubjektíven!
Elolvastam Madonna öccsének, Christopher Ciccone életrajzi ihletésű könyvét, amelyben kíméletlen őszinteséggel beszél nővérével való viszonyáról, drogproblémáiról és meg nem értettségéről. Bármennyire is a bulvár megpróbálta rásütni a könyvre a botrány billogját, ez a kötet messze nem éri el a bulvárkönyv minősítést. Őszinte vallomás Christophertől Madonnának. Most már publikus.
Tovább a bővebben mögött!
A könyvet Christopher egy mély lelki utazás során írta meg. Elsőként nem akarta nyilvánosságra hozni, hiszen a legbensőbb dolgokról mond el kendőzetlenül mindent, de később úgy határozott, hogy a teljes megtisztulás érdekében a világ elé tárja életét, amelynek legnagyobb része híres nővéréhez, Madonnához köthető. A magyar címe nem teljesen fedi a könyv tartalmát, hanem az angol változat a Life with my sister Madonna a legjobb választás. Élet nővéremmel, Madonnával. De a megfelelő magyar cím kiválasztását írjuk a kiadó számlájára, amely számos bulvárlapot és -magazint jelentet meg. Valamivel el kell adni a könyvet.
Sorról sorra tárul elénk Christopher Ciccone és nővére, Madonna életének azon része, amelyben szoros kapcsolatban álltak. Talán túlságosan is közel, hiszen ebben a helyzetben akaratlanul is az egyik teljesen alárendeli magát a másiknak. Ez esetben Christopher volt az áldozat. A saját és nővére által hajszolt siker áldozata. Mindehhez pedig az öccs is jócskán hozzájárult. A 13 fejezetből álló 350 oldalas kötet annyira botrányos, amennyire az olvasók tartják. Meglátásom szerint egy olyan iromány, amelynek formai és tartalmi mivolta nem csorbít semmit Madonna nagyszerűségéből és tehetségéből. Épp ellenkezőleg, még inkább megerősíti azt. Már a könyv megjelenése előtt számos bulvárlap a legszaftosabbnak ítélt részleteket tette közzé és teljesen félreérthető szövegkörnyezetbe helyezte. A nagyobb hatás érdekében. Erre pedig azért volt szükség, mert ha csak pusztán azt a tényt közölték volna, hogy Madonna öccse életrajzi könyvet írt, akkor nem kísérte volna ekkora figyelem, pedig megérdemelte volna.
Minden fejezetben Christopher az, aki mesél, némi korrajzzal vegyítve. Kendőzetlenül ír nővéréhez érzett érzéseiről, kapcsolatáról, mely jóval túlnő a megszokott testvéri kapcsolaton. Ez annál jóval erősebb, és mélyebb. Szerelem? Nem egyértelmű, de valami ehhez fogható erős érzelmi kapocs az, ami összeköti őket. A sorok között nincs sértődékenység, vagy harag. Pusztán Christopher akkori meglátásai és érzései kerültek papírra. Nem vádlón, támadóan fogalmaz, hanem lágy tónussal megpróbálja elvenni a cselekmények és történések élét. Mindig védelmére kell nővérének, nem engedi, hogy bármi is közéjük álljon. Említést tesz Madonna kizsákmányoló, harcias, néhol hisztérikus, akaratos mivoltáról, de ezeket csak az nem tudja, aki még sosem hallott róla.
Nyíltan vállalja kábítószer-függőségét. Ugyanakkor nemcsak Madonna negatív tulajdonságait tárja elénk, hanem említést tesz kellemes, emberi és sebezhető oldaláról, s erre csak azok képesek, akik feltétel nélkül szeretik a másikat. Mi újdonságot kínál a könyv? Többek között rámutat olyan pontatlanságokra és nem őszinte megnyilvánulásokra, amelyeknek Christopher is a tanúja volt. Találgatásokba nem bocsátkozik. Többek között tisztázza, hogy a Madonnával az ágyban egyes jelenetei nem teljesen feleltek meg a valóságnak, konkrétan, hogy egyes jeleneteket megrendeztek, és hogy a film nem dokumentarista, inkább kisjátékfilm jegyeit viseli magán. Christopher állítása szerint ez a film nem tükrözi Madonna valódi arcát, mert az sokkal összetettebb és érdekesebb.
Bár egy rajongó sokkal jobban örült volna, ha a Blond Ambition és a The Girlie Show kreatív háttérmunkáiról is esik szó, azonban ezek csak érintőlegesen kerültek terítékre. De megbocsátható, mert érzelmi utazásra késztetnek a sorok. Christopher a munka mellett sokkal inkább a személyes tapasztalatait osztja meg az olvasókkal. Igazán megrendítő, ahogy melegsége miatt az élete egy ideig vakvágányra kerül, és hogy a szigorú katolikus nevelése miatt sokáig nem volt tisztában sem önmagával, sem pedig szexuális orientációjával. E nélkül viszont nagyon nehéz boldogulni… Sajnos, sokan még mindig hasonló cipőben járnak.
Christopher felfedi apjához fűződő különös és harcokkal teli kapcsolatát, alaptalan félelmeit, és a meg nem értettséget. Sokáig tartott, mire tisztázták egymás dolgait. Évek alatt sikerült ismét igazi családdá válniuk. Hosszas nézeteltérések és gyengéd pillanatok egyaránt váltják egymást a könyvben. Semmit nem rejt véka alá, nem söpör a szőnyeg alá. Kitálal. Mindent nyíltan és fájdalmasan őszintén. Mert csakis a múlt lezárásával, alapos feldolgozásával vagyunk képesek továbblépni és a jelenre koncentrálni. A szerzőnek erre majdnem 50 év kellett. Meglepő nyíltsággal beszél kokain-függőségéről, illetve imádatáról és név szerint említi azon hollywoodi sztárok neveit, akikkel együtt "szívott".
Számomra a legmeglepőbb, hogy közeli kapcsolatot ápol számos olyan heteroszexuális sztárokkal, akik a valóságban minden apró gyanút elkerülnek, hogy a "köcsög" szót egy mondatban említsék a saját nevükkel. A legnagyobb meglepetés, amikor kiderül, hogy Jack Nicholson is a drog e kemény fajtáját választotta hangulata javításához. Christopher áhítattal beszél Dolly Partonról, akivel egy egészen hangulatos videoklip-forgatáson volt, vagy pedig Demi Moore-ról, akivel egy éjszakai bárban féktelenül táncolt, de említést tesz Bruce Willisről, Kate Moss-ról, Donatella Versace-ról, Rupert Everettről és másokról. Természetesen nem hagyja ki Madonna Sean Pennel kötött házasságát sem, néhol trágár szavakat használva. Beszél arról, hogyan kötött Seannal életre szóló vérszerződést és ennek fényében némi párhuzamot von Madonna jelenlegi Guy Ritchiehez fűződő érzelmeivel.
Érdekes egyveleg, néhol eklektikusan ugyan, de azért érthető formában tárja elénk kettejük kapcsolatát. Minden sallang és klisémentes. Nem használ romantikus mondatszerkezeteket, vagy nyelvi játékokat. Olyan, mint egy terápia szöveges átirata. Nyers és szórakoztató, lágy és elgondolkodtató. Hogy ezek után milyen tanulság vonható le? Milyen a könyv? Olvasmányos, rendkívül izgalmas, szórakoztató, meghökkentő, de semmiképpen nem sokkoló. Indulatmentes, de nem érzelgős. Egy élet sűrített kivonata. Miért érdemes elolvasni? Egyrészt érdekes információkat tartalmaz Madonna életéről, amelyekről eddig nem, vagy csak keveset beszél. Betekintést nyújt egy híres család nem kevésbé híres életébe, megvilágít néhány eddig tisztázatlan tényt az énekesnő múltjából, és sokkal jobban megérthető és szerethető.
Ezek után már másképp tekintek Madonnára. Nem ítélem el, nem fordulok el tőle. Még jobban szeretem és tisztelem azért, amit elért. Felvetődik azonban a kérdés, kell-e tudnunk minden apró részletet ahhoz, hogy még inkább élvezhessük a zenéjén felénk irányuló szeretetét. Nem feltétlenül, de kétségkívül sokkal jobban megértjük érzéseinket iránta, és nem utolsó sorban végül is épp ő volt az, aki nemcsak művészetével, de életstílusával is elismerést szerzett. A könyv nem rosszindulatúan vájkál a magánéletében. Inkább olyan megvilágításba helyezi, amelyről sokan tudomást sem akarnak venni. Ezen felül van-e a könyvnek üzenete? Tiszta és érthető konzekvenciát lehet belőle levonni, amely az egyik fejezet hangulatébresztő idézete is mondja. Egy kabbala bölcselet: „Minden, amit teszel, hatással van a jövőre.”
Christopher hatékony megoldást talált saját démonainak kiirtásához. És talán most már boldogabb időszak elé néz. „Az elmúlt huszonöt év egy fantasztikus kaland és egy óriási tanulási folyamat volt számomra. Közben sokszor megkeserítette az életemet, hogy a nevem, a karrierem és az egész identitásom szorosan összefügg Madonnával. Most viszont, az idő múlásával, a terápia segítségével és ennek a könyvnek a megírásával rájöttem, hogy ettől a ténytől soha nem fogok tudni szabadulni.
Az időt sem tudom visszafordítani. Ha vissza tudnám, akkor nem írtam volna ennyire borzalmas dolgokat a nővéremnek. Habár nem gondolom, hogy szándékában állt, akkor is nagyon megbántott, és cserébe én is őt. Ugyanakkor a Madonna mellett töltött idő során sok mindent megtanultam. Az egyik legprózaiabb a sok közül az, hogy ha egy családtaggal üzletelsz, mindig írj szerződést, mindegy, milyen közel álltok egymáshoz.
Nem tudom, hogy Madonna tanult-e valamit a velem eltöltött évekből, de ha igen, remélem, hogy a Kabbala fontos tanítását: senki nem a világ közepe, és minden cselekedet, minden döntés kihatással van az ember és a környezete jövőjére. Még akkor is, ha a nővérem cselekedetei időnként negatív hatással voltak rám, tisztában vagyok vele, hogy nagyon sok rossz dolgot magamnak köszönhetek, és hogy a döntéseimért csak én vagyok felelős.
Habár az utóbbi időben egyáltalán nem kommunikálunk, minden keserűség, amit valaha a nővérem iránt éreztem, rég elszállt. Szeretettel tekintek vissza közös múltunkra, és megtiszteltetésnek érzem, hogy részese lehettem a sikereinek.
Nem haragszom rá, és csak jót kívánok neki. Nagyon szeretem, és mindenért hálás vagyok, amit valaha megosztottunk. A nővérem nagyon sokat tett értem, és csak rá kell néznem a gyönyörű születésnapi lapjaira – olyan érzések áradnak belőlük, amilyenekről sosem beszélt-, és tudom, mennyire szeret.
Minden szép közös emléket dédelgetek, személyeset és szakmait egyaránt. Ha visszanézek azokra az évekre, amikor együtt dolgoztunk, úgy tűnik, hogy – egy nehezen alakuló gyermekkor után – kialakítottuk a saját kis világunkat, amit mindketten imádtunk. Biztos volt, védett, rendkívül kreatív, és remekül éreztem magam benne. Nem volt érzelgős világ, miután sem Madonna, sem én nem vagyunk ilyen típusú emberek. De ez a világ, a mi kettőnk világa volt az a hely, ahova bármikor menekülhettem, ahol Madonna és én – két gyerek, aki a halott édesanyjuk után vágyakozik – szeretetet adhattunk és kaphattunk.
Szívemben, gondolataimban és a lelkemben Madonna és én elválaszthatatlanok vagyunk. A vérünk és csodálatos, kalandokkal teli életünk mindig összeköt bennünket.”
Borka Roland
